Nos, hát... igen. A nyáron, hosszú hosszú, vagy éveken át tartó szemezés után megnéztem a Shikit. Nem értettem a végén, hogy miért halogattam ennyit. Igazából annyit halogattam, hogy lényegében beleképzeltem valami többet a tartalmába, ami miatt egy kicsit csalódtam. De így is művészi volt az egész. Értelmet adott a horror műfajának. És most úgy néz ki, hogy én is amolyan Shiki vagyok. Meghaltam. Viszajöttem. Nem, nem fogok vért szívni, hacsak nem ad nekem valaki jótékonyan(lol).
Tehát a lényeg az, hogy jöttem egy új dizájnnal, a régit természetesen nem örökítettem meg(*tapsvihar, füttyögés, ujjongás*) és elkészült ez. Becses neve nagy meglepetésként a Love needs no words(és elképzeltem, hogy mondják ezt japán-angolul) és az ő története annyi, hogy az érzelmek mögötti mélységet érzékeltesse. Ha sokáig nézed a fejlécet egymagában, szerintem rájössz. Én ezért választottam ezt a képet.
Nagy terveim egyelőre a szerkesztéssel kapcsolatban nincsenek, igyekszem behozni a lemaradást és jobbá tenni az oldalt.